ő megmaradt
Varrnom kéne, de mindig közbejön valami. Most éppen valaki. Nóri rendet csinált a szobájában, mert a kinyitható ágyát elforditottuk 90 fokkal. De ehhez ugye, el kellett tüntetni a kupit. De nem csak kupi tünt el, hanem előkerültek a régi dolgai is. Az úszóversenyeken nyert díjak, a lovas klubtól kapott apróságok, a könyvek és a plüss állatok. Két nagy dobozban örizgeti a pici korától kapott plüssöket. Apja szerint csak porfogók.... (Persze, mert ezt egy férfi sosem érti meg, hogy milyen finom ölelgetni). A végén a két dobozból egy maradt. Egy kicsit meglepett a lányom, mert ezektől nem akar megválni, mint az összes többi játékától . Igaz, itt van olyan maci, amit még a születése előtt kapott tőlem, aztán egy szürke cica, amit azért vettünk mert volt egy szürke, csoda cicánk, a Picur. Szóval elég sok megmaradt, mert valami emlék fúződik hozzá. . Pedig nem nagyon örizget semmit. Se ő, se a bátyja.
Időnként megrémít, hogy mennyire nem ragaszkodnak dolgokhoz. Egészen másképp gondolkodnak ilyesmiről, mint mi. Tamás pl. elajándékozta az összes legóját. Semmit nem tartott meg belőle. Meg sem fordult a fejében, hogy talán egyszer az ő gyerekének is jó lenne. Nóri ugyan így kiselejtezte az összes Barbiját, minden babáját. Nekem jobban fájt a szívem a dolgaik után.
De. hát ők egy új generáció. Mi valahogy jobban ragaszkodunk mindenhez. Igaz, nekünk sokkal többet kellett várni dolgokra, hogy megkapjuk. Mert mikor kaptunk nagyobb ajándékot, születésnapon és karácsonykor. Most meg, szinte azonnal megkapják, ha valamit szeretnének. Jó is ez meg nem is. Jó, mert megtehetjük, hogy megvegyük nekik, de rossz is, mert nem kezelik értékükön a dolgokat. Persze, lehet, csak azért gondolom így, mert én gyűjtögetős típus vagyok, ők meg nem.
Pedig a lakás pakoláskor, mennyire irigylem azokat, akik gondolkodás nélkül kidobják a ritkán használt dolgaikat.. Mennyivel több helyem lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése