2011. január 12., szerda

Norvégia az én szememmel..........(27 )

.
Midgard kígyója

Midgard kígyója

Erik drakkarja szélsebesen száguldott a háborgó tengeren, vtroláját tépte, szaggatta a szél. A fiatal kapitány végső erőfeszítéssel igyekezett szélirányba kormányozni a hánykolódó hajót, emberei görcsösen markolták az evezőket. Nem tudhatták, mikor csillapodik Ran istennő olthatatlannak tűnő bosszúszomja és felhagy-e üldözésükkel valaha. Csak érezték, erejük fogytán. De mintha csendesedne a vihar..... a láthatár szélén a Nap néhány halovány sugara tört át a sötét fellegeken. A hajósok új erőre kapva kapaszkodtak az evezőkbe és ahogy lassan kitisztult az ég, a még tajtékos hullámokon valósággal repült a vikingek hajója.
Néhány nap múltán lakatlan szigeten kötöttek ki. A magas szírtek oltalmában meghúzódó kék vizű öböl bőségesen ellátta őket élelemmel. Tüzet gyújtottak és jóízűen lakmároztak. Még az útra szánt maradék fókahúst is megették Csapra verték az utolsó sörös hordót és a tűz fényénél a hazatérésről álmodoztak.
Egy szó nem sok, annyi sem esett közöttük a még hátralévő út veszedelmeiről. Örültek, hogy megszabadultak a hullámistennők és a vad Ran karmai közül. Pedig mindannyian tudták a legfélelmetesebb akadály még előttük áll. Talán babonából, talán félszből, de egyikük sem mondta ki fennhangon a mindnyájukat izgalomban tartó kérdést, vajon találkoznak-e a Világkigyóval?
Bizonyosan, töprengett magába Erik. A szörnyeteg az óceánok mélyén lakozik és olyan hosszú, hogy körbeéri a Földet. Erik tudta: A Föld kerek és lapos..........mint egy tányér és körös-körül vad óceánok övezik. Márpedig az ifjú kapitány társaival éppen a világ végéről, Grönlandról tért vissza. Így biztosra vehette, hogy nem térhet ki a találkozás elől. Vajon most hol bujkálhat a szörny? Talán alszik? Vagy már ellenük fenekedik?
A következő reggelen - a kedvező szelet kihasználva - a drakkar kifutott a nyílt tengerre. A pihenés nem csupán erejüket, de önbizalmukat is visszaadta a hajósoknak. Azért csak csendesen beszélgettek. Mit lehet tudni, hol ólálkodik Ran, s merre járnak a hullámistennők?
Az alig fodrozódó víztükör, a Nap káprázatos ragyogása reménységgel töltötte el a vizek vándorait. A tenger békésen ringatta a hajót. A ragyogó napkorong már lefelé haladt égi pályáján, amikor mintha valami megjelent volna a láthatár szélén. Aztán eltünt. A tenger újra nyugodtan hullámzott.
- Képzelődtem - mormolta maga elé Erik.
Ám percek múltán ismét feltűnt az a "valami", csak sokkal közelebb és hatalmas volt............ Fojtott csend telepedett a drakkarra. A Világkígyó!
Hirtelen óriási víztömeg tört a magasba, roppant zuhatagként árasztva el a fedélzetet, s a néhány pillanattal korábban még sima víztükör helyén rettenetes mélység tátongott. E hullámvölgyből iszonyatos rém bukkant elő: Jörmungand, a Midgard kígyója. Dühösen fújtatatva közeledett.
A drakkar már nem tudott kitérni a tekergőző szörnyeteg útjából. A hajósok tudták, ez a vég. S tudták azt is, hogy életüket nem adják olcsón.
Erik még emlékezett apja tanítására: ilyenkor csupán egyetlen lehetőség marad. Igyekezzen a bárkát egy helyben tartani, lassan fordítsa körbe, s várja meg, mig a szörny elcsendesedik, netán elalszik. És akkor próbáljon gyorsan átsiklani fölötte.
A kapitány éppen ki akarta adni a parancsot - kormányt balra! - mikor újabb roppant víztömeg zúdult a hajóra. A hátborzongató  rém ott tornyosodott fölöttük. Még néhány láb és izzé-porrá zúzza a drakkart.
Már semmit sem tehettek. Erik túlkiabálta az iszonyú morajlást:
-Mindenki mentse az életét! Kapaszkodjatok a kötélekbe vagy a hajó oldalába!
A bárkát, mint valami játékszert emelte magasba a szökőár, ott himbálódzott egy pillanatig a semmiben, majd teljes súlyával visszazuhant egy hullámvölgybe................ szerencsére a kígyó mögé.
Éltek. Kezük az evezőt markolta, s úgy húzták, mint addig még soha. Másodszor sem hagyta el őket a szerencse. Segítségükre sietett Njörd, a tengerek istene: kedvező szelet küldött, amely Izland partjai felé hajtotta a sok hányattatáson keresztülment drakkart. A tengeröbölben megbúvó apró falucska apraja-nagyja méltán ünnepelhette a Nagy Óceánon átkelt bátor viking hajósokat.

Njörd a tengerek istene

.

4 megjegyzés:

  1. Mesére vágyol? :) Lesz még!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon érdekes, számomra eddig ismeretlen ez a mondakör. Ugyanakkor a hasonlóságok, összecsengések is izgalmasak pl. Hórusz szeme - Odin szeme; Rán lányainak tánca - Szirének éneke..

    VálaszTörlés
  3. Igen, én is éppen ezen gondolkodtam. Hogy ugyanazokat a történeteket,mondákat honnan tudták a vikingek? Vagy csak utólag írták ezeket?
    A különbségek a manók, a törpék, az óriások......

    VálaszTörlés